Emlékezzünk Tóth Ilonkára,
TÓTH ILONA
1932. október 23. - 1957. június 28.
Mert az embert halála után visszahozni nem
lehet,
De a becsületét igen.”
Bár Tóth Ilonka nem volt mezőtúri, de hozzám
közel állt, hiszen ő szigorló medikaként
segített engem, a fiatal ápolónő-tanulót
Budapesten. Példát mutatott becsületből,
emberségből. Szeretném az ő áldozatos fiatal
életét megismertetni mindenkivel.
Meghurcoltatása, szenvedése, kitartása nagy
tiszteletet váltott ki bennünk, fiatalokban. A
családja, s néhány történész sokat dolgozott
azon, hogy a becsülete helyére kerüljön, s az
ellene felhozott koholt vádakat semmissé tegyék.
Álljon itt az ő története.
A következő írásom 2002-ben jelent meg Kaliforniában Szűcsné Horváth Erzsébet: Akikre büszkék vagyunk. címmel. Ezt az anyagot kiegészítettem az azóta kiderült új kutatásokkal. Álljon itt e megemlékezés az ő tiszteletére, kivel 1956-ban együtt dolgoztam Budapesten. A róla készült összeállításnál felhasználtam a személyes emlékeimet és a már megjelent, róla szóló írásokat.
Újságból
vett idézet:
„Végtagjait megláncolva sétált, lábain
vasgolyóval a négyszög alakú betonteknőben. A
sarkokban, mind a négynél, felfegyverzett őr
kuksolt, ugrásra készen. Ki ez a törékeny lány? Miért őrzik ily eszeveszetten?"
A hetven főnél nagyobb elsőéves „Vargások”
elözönlötték az Üllői úti Anatómia Intézet
előadó termét.
A kiemelkedő teljesítményt mutató
orvostanhallgatók Donáth
professzor famulusai voltak. Ők tartották az
első éves orvostanhallgatóknak, s nekünk első
éves ápolónőknek is az elméleti és gyakorlati
órákat. „Micsoda anatómiai tudás! Mikor tanulom
én meg ennek, akár egy tizedét
Köztünk voltál te is
Ilonka. Halk, de határozott hangod eljutott a
lépcsőfokok legmagasabb padsoraiba. Egyszerű,
értelmes mondataid előhozták az érdeklődést a
tanuló nővérekből.
Donáth professzor úr nem
választott maga mellé buta medikákat,
medikusokat.
S
aztán jött az a hosszú ősz, az a csodálatos
tizenkét nap. Mindenki hasznossá tette magát,
képességei szerint. A hippokratészi eskü
mindannyiunkat kötelezett.
***
Beléptünk a XXI.
századba. Csend van. A fájdalom nem csitul 44 év
után sem, mert a gyalázat kihúzza mellét! A
brutalitást nem lehet szó nélkül hagyni még
10-20-100 év után sem.
Semmi SEM KÉPES
megcáfolni a múltat.
ODAÁTRA
Hosszú évek óta hurcolom képedet, mire
megfogalmazódott bennem ez a levél.
Nem igaz,
hogy Te vétettél a hippokratészi esküd ellen!
Nem igaz,
hogy Te benzines injekciót a kezedbe vettél!
Nem igaz,
hogy Te bicskával szíven szúrtál bárkit!
A felsorakoztatott
dokumentumokat, melyet kivégzésedre
felsorakoztattak, támadni lehet és kell! Igen,
újra kell tárgyalni a Te semmisségi
nyilatkozatodat.
Téged letartóztattak,
hamis tanúkat állítottak.
A boncjegyzőkönyv
hiányos, nem említik a sérült, hiányos ujjait,
de a körülmetélést igen!
Dr. Györgyi Kálmán nincs
már a posztján, aki gátlástalanul kimondta:
Veled kapcsolatban minden törvényes volt.
Közönséges gyilkosnak
tartott!
Új igazságtételt Neked
Ilonka! Akit emberi, női mivoltodban
megtapostak! Egy nő lelkét millió formában meg
lehet tiporni. A fizikai erőszak ellen hogy is
tudtál volna védekezni, mikor hárman-négyen rád
ugrottak?
Hol vannak ezek a
„fogdmeg” legények, akik kellő agymosásban
részesültek, hogy bármilyen gaztettet
végrehajtsanak?
Hol vannak bíráid,
ügyészeid, kik a legkisebb lehetőséget sem adták
meg a gyenge fizikumú lánynak a védekezésre?
Akaratbénító drogjaikkal
rábírtak, hogy úgy beszélj, ahogy ők akarják!
Mit akartak?
Sárba taposni az 56-os
forradalmat, a lelkes, lelkiismeretes
fiatalságot. Kiállították a nagyvilág elé
elgyötört, megkínzott testedet, hogy példát
statuáljanak.
Kinek? Minek?
Tudod Ilonkám, - Pierre
de Goulevain szavaival élve – „a bánat és a
szenvedés erőt és értéket fejleszt ki bennünk.”
Búcsúlevelem utolsó
mondatát szép magyar közmondásunkkal zárom:
„Késik
az Isten, de nem felejt!”
A magyarországi 1956-os
forradalom első napjaiban – ahogy ezt sokan
tettük – a kis szigorló medika, Ilonka is,
mentette, ellátta a sérülteket.
November 4.:
A Péterfy Sándor utcai kórház igazgatója
megbízza Tóth Ilonát, hogy a Domokos utcai
tanácsakadémia épületében szükség kórházat
rendezzen be, lássa el a beszállított sebesültek
szervezési munkálatait az orvosi munka mellett.
Példásan ellátja
feladatát, sőt, befogadja a bujkáló
szabadságharcosokat, kapcsolatban áll Angyal
Istvánnékkal, Obersovszkyékkal, az „Élünk” című
illegális lap stencilezéséhez helyet biztosít. November 19-én: este az erőszak ingyenélői rajtaütésszerűen elfogják és letartóztatják Tóth Ilonkát, a többiek elmenekülnek, de két hét alatt mindenkit begyűjtenek. Vád: „csak” forradalmárok bújtatása, röplapkészítés, Obersovszkyék befogadása.
Új vád: Tóth Ilona és
társai november 18-án a közelben elfognak egy
ólálkodó személyt, a nála lévő igazolvány
fényképén ávós egyenruhában feszít.
A Fő utcai kopók szerint
Tóth Ilona elaltatta az elfogott személyt, s
utána sikertelenül benzint próbált fecskendezni
a nyaki vénájába, ill. légbuborékot a szívébe.
Véleményem: Ha nem
sikerült a befecskendezés, miért vádolják vele
Tóth Ilonát?
Az állítólagos
fecskendezés után Gönczi Ferenc
– a felkelők parancsnoka –, aki a kórházban
húzódott meg, megtaposta az áldozat nyakát, majd
a másik vezér egyéniséggel, Gyöngyösi Miklóssal
a vécébe hurcolták Kollárt, az ávóst, Tóth Ilona
kezébe bicskát nyomtak, ezzel szúrja szíven az
elfogottat, - tördeli a korabeli jegyzőkönyv.
Véleményem: Miért vitték
Kollárt a vécébe? Szükségállapot idején első
tennivalók között prioritása van a „kadaverek”
elhelyezésére hely kijelölésnek.
Miért a bicska? Egy
eminens szigorló orvos tudja, mit jelent a
keringés összeomlása!
Gönczit azért ítélték
halálra, mert megtaposta Kollárt, annak halálát
okozta. Ezek után Tóth Ilona hiába használta a
bicskát: az ember csak e g y s z e r tud
meghalni.
Vagyis Tóth Ilona nem
követett el gyilkosságot!
Ilonka eddig tagadott,
majd hirtelen magára vállalta a szörnyű tettek
sorozatát, mintegy akaratnélküli báb, akivel
felmondatják a leckét. A vallomás kicsikarása
előtt megkínozták, gyógyszeres kezelést,
„agymosást” is kapott, de az édesanyjának
kijuttatott vécépapíron azt üzente „Ártatlan
vagyok, nem tehettem mást.”
Dr. Lambrecht Miklós a
Péterfy utcai kórház patológusa 1963-ban
szabadult a börtönből. Visszaemlékezéseiben
elmondta, „hogy ott bent közszájon forgott,
kihallgatói milyen furcsa ígéretet tettek Tóth
Ilonkának. Amennyiben vállalja a gyilkosság
színjátékát, megmenti társai életét.
Dr. B. Tóth Matild
által vezetett tanács,
ahol a tárgyaló ügyész
dr.
Molnár György volt, az ülnökök
Kócs
Károly és
Kolláthi
Ferenc, a vádirat szerkesztő neve
kitöltetlen.
A dörgedelem, a halálos
ítélet kimondása Tóth Ilonára és társaira:
Megölték Kollár István
rakodó munkást.
(Ki volt Kollár István? 1986-ban a „BM. hősi
halottja az 1956-os forradalomban” c. könyvben
személyi adatai, életútja, meggyilkolásának
körülményei, részletesen szerepelnek. 1992-ben
ugyanez a Kollár nem, de más adatokkal
rendelkező Kollár megtalálható a BM
alkalmazottjai között, aki 1981-ben ment
nyugdíjba. 1956. december 15-én készült az első
hivatalos boncjegyzőkönyv Kollár Istvánról. Hol
volt addig? Ki volt? Talán az
elvtársak saját maguk
közül nyírták ki? Utána jól jött nekik Tóth
Ilonka koncepciós pere, nyakába lehetett varrni
a gyilkosságot.)
Bárki a megmondhatója,
semmi nem indokolta, hogy ekkora szenvedéseken
menjen át Tóth Ilonka, mert akit elpusztítottak,
az már szóhoz sem juthat!
Tény: a perbeli Kollár
nevelő anyja vallomása szerint csonka volt a fiú
ujjperce (gyújtós aprítás közben vágta le).
A több oldalas,
rendkívül részletes jegyzőkönyv – az állítólagos
gyilkosság után két héttel – nem említi e fontos
momentumot, de azt igen, hogy a holttest nemi
szerve körül volt metélve.
Sem a vádlók, sem a
vádlottak nem találkoztak a boncjegyzőkönyvvel,
mely jogállamban elfogadhatatlan.
Dr. Szöllősi József
ügyvéd, aki 1956
decemberében, mint ügyész járt a Fő utcán, az
előzetes letartóztatásban lévők körülményeit
ellenőrizte, fogva tartásuk meghosszabbítását
kellett aláírnia. Sérelmezésére, hogy nem
találkozott a fogvatartottakkal, a kihallgató
tiszt megfenyegette, ha nem fogja a száját,
könnyen ő is közéjük keveredhet..
Feljebbvalóinak
jelentette, azok is leintették.
Az ügyész nem nyugodott
bele a jogtalan eljárásba, hangot adott
véleményének. Az eredmény: hamarosan
kiebrudalják az ügyészségről.
„Ezt
nem kell aláírni. Piszlicsáré ügy, röpiratozás,
stencil… Egy firkász, valami Obersovszky a
kiagyalója, Tóth Ilona szigorló orvos
terjesztette társaival. Ha szombatig nem lesz
benne új fejlemény, akkor elengedjük őket”-
mondta a vallató tiszt Szöllősinek.
Ezután megindult a tobzódó megtorlás, a kegyetlen ítélet: HALÁL!
1932. október 23. –
1957. június 27.
Kivégzési jegyzőkönyv:
Rehabilitációs kérelmek
1990. :
A Legfelsőbb Bíróság elutasítja Tóth Ilona
féltestvérének kérelmét.
1992. :
Dr. Balsai István
igazságügy miniszter törvényességi óvást nyújt
be, a Legfelsőbb Bíróságra. Igazságügyi
orvosszakértői véleménnyel, valamint jogi
érveléssel támasztja alá kérelmét.
Dr. Buris László
egyetemi tanár a Debreceni Orvostudományi
Egyetem Igazságügyi Orvostani Intézetének
igazgatója, nemzetközileg elismert egyéniség,
1992. augusztus 11-ei szakvéleményében teljes
egészében megcáfolja Tóth Ilona kivégzésének
alapjául szolgáló vádat és ítéletet.
Az alapvető
hiányosságokat leírja a boncjegyzőkönyvben.
Dr. Kelemen és dr. Földes
felületes munkáját
részletesen taglalja.
Becstelen
dr.
Haranghy szakértői véleménye, akinek e
boncjegyzőkönyvet a bíróság 1957 februárjában
átadja felülbíráltra átadja: „[…] ha egy
szakértői vélemény részrehajló, akkor az
semmis.”
Egy emberélet
bevégeztetett Haranghy aláírásával.
Az Igazságügy miniszter
másik orvosszakértője,
dr.
Benedek István, aki megállapítja, hogy Tóth
Ilonka hajdani igazságügyi pszichológiai
vizsgálatából / minden halálraítéltnél kötelező
/ kitűnik, hogy nem következtethetünk elmebajra,
vagy kóros elváltozásra, ha csak nem tartjuk
annak a lány önfeláldozásra hajlamos
mentalitását. A talpreflex hiánya a súlyos verés
eredménye, szexuális megaláztatás, szerető
édesanyjának bűnrészességben való vádolása,
sokkolták Tóth Ilonát.
Az akaratbénító
tabletták, injekciók adása mellett ő már nem
tartható önálló egyéniségnek, amikor a pökhendi
bíró kérdéseit feltette, s azokra válaszolgatott
az ország-világ előtt bemutatott filmhíradóban.
Györgyi Kálmán dr., és Fábián János dr.,
2000-ben az igazságügy miniszter óvására a
„Törvény nevében” lesöprik és „ad acta” teszik
Tóth Ilona igazságtalanul hozott perét.
„Tóth Ilona bűnösnek
vallotta magát a bíróság előtt, tettét
beismerte, tehát a bíróság ítélete megalapozott
volt.” Írja ezt hazánk főügyésze 2000-ben.
Aztán Isten malmai
tovább őrölnek…
Semmis Tóth Ilona elítélése
„A legfelsőbb Bíróság
2001. február 23-án semmissé nyilvánította Tóth
Ilona, kivégzett szigorló medika egykori
elítélését.
Tóth Ilonát 1957-ben
ítélték halálra, az ítéletet 1957. június 27-én
végrehajtották. Most a Legfelsőbb Bírói Testület
és az Igazságügyi Minisztérium előterjesztésére
az 1956-os évi forradalom és szabadságharc utáni
leszámolással összefüggő elítélések
semmisségének megállapításáról szóló törvény
alapján hozta meg végzését.”
Tóth Ilonka emlékezete
Tóth Ilonka emlékének
több helyen is tiszteleghetünk.
Sírja Budapesten az Új köztemető 301-es
parcellájában található.
Életnagyságú mellszobra – Domonkos Béla alkotása
– a budapesti Nagyvárad téren áll, a SOTE
elméleti tömbjének bejáratánál, 2001 óta.
2002-ben a szülőföldjén, a XVI. kerületben
posztumusz díszpolgárrá választották.
Dunakeszin és Diósdon utcát, Miskolcon
2006-ban orvos-szállót neveztek el róla.
Budapest XVI. kerületében 2008. június 27-én, az
Állás utca–Zöldséges utca kereszteződésében a
saroktelek, ahol a SOTE előtti mellszobrának
másik példánya áll, a Tóth Ilonka tér nevet
kapta.
2005-ben dr. Körmendy
Béla akadémikus és felesége létrehozta a Tóth
Ilona Alapítványt azzal a céllal, hogy a
Kárpát-medence, minden évben egy megfelelő
nemzettudattal rendelkező, kiváló szakmai és
tanulmányi eredményeket elérő orvostanhallgatója
Tóth Ilona-díjban részesüljön.”
Tóth Ilona
szigorló medika szobra a SOTE
NET
(Semmelweis Orvostudományi Egyetem Nagyvárad téri Elméleti Tömb) bejárata előtt Domonkos Béla: Tóth Ilona emlékmű, Borsod-Abaúj-Zemplén megyei kórház és Egyetemi Oktató Kórház, Orvos szálló, Miskolc |
Őrizd a lángot - ROCKMUSICAL
ünnepi ismétlés
A rockopera Dr. Horváth Attila ötlete alapján készült.
A forgatókönyvet is Dr. Horváth Attila írta Koltay Gáborral.
Zene és dalszöveg: Bácskay Zsolt és Horváth Tamás.
A darabban elhangzik Tamási Lajos:
Piros vér a pesti utcán című versének megzenésített változata.
Történész szakértők: Kiss Réka, Zinner Tibor és Dr. Horváth Attila
A főbb szerepekben:
Kisfaludy Zsófia, Kósa Zsolt, Makrai Pál, Petőcz András és még sokan mások.
Az előadás megismétlése:
2019. október 23-án volt a Stefánia úti Tiszti házban
ŐRIZD A LÁNGOT! - ORSZÁGOS BEMUTATÓ
Rockopera az 1956-os mártír Tóth Ilona életéről
Erzsébetligeti Színház, 2017. október 23. 19:30
Az 1956-os forradalom és szabadságharc hőse, Tóth Ilona szülőháza kerületünkben található.
Már csak ezen tény miatt is a XVI. kerületi önkormányzat, a civil szervezetek és a kerület
lakossága megkülönböztetett figyelemmel ápolja a mártír szigorló orvosnő emlékét.
Első szobrát is itt avattuk fel, majd ezután került emlékműve a Semmelweis Egyetem Általános
Orvostudományi Kar épületének bejárata mellé. A kerületi önkormányzat képviselő testülete
posztumusz díszpolgári címmel tisztelgett Tóth Ilona személyének.
A kerületi polgárok kezdeményezésére az önkormányzat Kovács Péter polgármester úr vezetésével,
az 1956-os Emlékbizottság támogatásával
felújította Tóth Ilona szülőházát és ott emlékhelyet,
illetve múzeumot rendezett be,
melyet az 1956-os forradalom és szabadságharc 60. évfordulója alkalmából nyitottak meg.
A kerület polgárainak ösztönzésére elhatároztuk, hogy a fiatalokhoz is közelebb hozzuk Tóth Ilona
példaszerű életét és az 1956-os szellemiséget. Ezért Koltay Gábor filmrendező közreműködésével,
történész szakértőkkel konzultálva, tehetséges kerületi zeneszerzők rockoperát komponáltak.
Az előbemutatóra 2016. október 23-án, az 1956-os események 60. évfordulója alkalmából került sor.
Az országos bemutató Tóth Ilona mártírhalálának 60. évfordulójára emlékezve 2017. október 23-án
este fél 8 órakor lesz, majd 24-én újabb előadás következik az Erzsébetligeti Színházban.
A rockopera zenéjét és szövegét Bácskay Zsolt zeneszerző, néhány dal esetében pedig Horváth Tamás írta.
A címszerepet Kisfaludy Zsófia alakítja, a további szerepekben is neves művészek működnek közre.
Makrai Pál, Juhász Róza, Kósa Zsolt, Petőcz András és mások. Rendező: Koltay Gábor
Dr. Horváth Attila